A nagy vezér óriási képe
Büszkén tekint fel az égre
A tűzfal hatalmas terén,
Büszkén emelve fel fejét.

Itt-ott már lekopott a festék,
Pár tégla is elhagyta a helyét,
Némi kívánnivalót hagy maga után
A megkomponált művészi ábrázolás.

A történelem kereke tovább forgott,
Az ideológia változott a csúcson,
A kép azonban ott maradt a falon
És sugárzik belőle a hatalom.

Valami különös érzés lengi körül
Mitől a tekintet gyorsan elmenekül,
Félbe maradnak az elkezdett mondatok,
Sietőssé válnak a ráérős ballagók.

Ott lesz még az az arc a falon
Még jó pár évig, azt lefogadom,
Lehet, más arcra cserélik idővel,
De ugyanúgy üldözni fog tekintetével.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.