A miénk volt, benne éltünk
te, én és a többiek.
Sokszor szidtuk, de igazából
nem tudtuk milyen nélküle.

Szerettünk volna többet, jobbat,
csillogó drága javakat,
és nem vettük észre a köröttünk
nem létező falakat.

Megkaptuk aztán végre
azt a rég áhított világot.
S csak ekkor fogtuk végre fel,
hogy ez más, mint az álom.

Kaptunk ugyan többet, jobbat,
csillogó drága javakat,
de megkaptuk hozzá plusszban
a jól látható falakat.

Ha néha leülsz, mert elfáradsz
és csukott szemmel körbenézel,
még ott látod magadban belül
azt, amire rég nem emlékszel.

Gazdagabb vagy, mint remélted,
nincs gondod, bajod, de nem reméled
hogy valaha is oly boldog leszel
mint akkor, mikor még nem is remélted
a jelent.

Lehet persze - mondod - , hogy ez
nem más, mint csak nosztalgia
az után a régi világ után,
mely most már a múltba fulladt.

Lehet, hogy az, nem tudom,
elfogult vagyok magammal szemben.
S nem tudom magam kívülről nézni
mások szigorú szemeivel.

Az biztos, hogy vagyunk egy páran
akik most élünk, ebben a világban,
de képzeletben máshol járunk,
nem jobb, csak más világban.

Akárhogy igyekszünk,
tanulunk sok "izmust",
Nem tudtuk
lebontani a szocializmust.