És arra emlékeztek, hogy:
"Ment a hűtlen nehéz fejjel?
Visszamenne, de ő már nem kell"
Persze, persze:
"Érzi hálátlan lett sorsa"...
A kiabálásra néhány házban fény gyulladt.
Kérsz még egyet?
Ja, dobjál!
Pssszt!
Gluggy, gluggy, gluggy.
AAAhhhhh!
"Micsoda útjaim voltak nekem"
Nem, ne ezt, hanem azt a bogarasat!
Azt utálom!
Ki nem szarja le!
"Mondjuk én ide teszem"
Ezt a baromságot!
Kuss!
"Te meg most oda állsz"
"Ment a hűtlen"
KUSS
"Én meg most ide teszem"
"NEHÉZ FEJJEL"
"TE MEG MOST ODAÁLLSZ"
"Csend legyen már" - jött egy ordítás.