Hosszú a sor, telik az idő,
A feszültség a sorban egyre nő,
Tyúklépésben haladnak előre,
Az órájukat sűrűn meg-megnézve.

Már csak tíz perc van a filmig hátra,
S már csak néhány jegy van az Avatárra.
A sor azonban csak lassan halad,
Mindenki fél attól, hogy lemarad.

Egy fiatal pár kerül éppen sorra,
A fiú a jegyért a tízezresét nyújtja.
Magában reméli, hogy lenyűgözi a lányt,
Letagadja a zsebében lévő apróját.

A pénztárosról a víz folyik, ideges,
Otthon fekszik egyedül a beteg gyerek,
Ez a nyikhaj is ilyen nagy pénzt hozott,
Az apró azonban már majdnem elfogyott.

Ha elfogy, akkor el kell érte menni,
A büdös Gézától kell szívességet kérni.
Ehhez azonban nem fűlik a foga,
Az idegességtől így is háborog a gyomra.

Ingerülten kéri ismét a fiatalembert,
Az aprót, ha van, ugyan keresse meg.
A fiú azonban nem akar visszakozni,
A leány előtt gyengének mutatkozni.

Az vér így egy pillanat alatt,
Elönti a szembenálló agyakat.
Hülye szőke! - gondolja az egyik,
Kis majom! - morogja a másik.

A sorban következő oldja meg a problémát,
Egy apuka, ki moziba hozta két fiát.
Felváltja a pénzt, van nála sok apró,
Ennnyi járt vissza a gyerektartásból.

A sor tovább araszol, csigamód halad,
A mutató az órán nyugton nem marad.
A pénztárgép meg nem áll, biz sok a dolga,
Jegyet ad, lekönyvel, bizonylatot nyomtat:

Avatar, délután, öt órai kezdés,
Bal oldal, hatodik sor, négyes-ötös szék,
Ára háromezer-kétszáznyolcvan forint,
Visszajáró hatezer-hétszázhúsz, készpénz.