"Dombonülő vadászkutya legyek",
Csak erre a mondására emlékszem
Az ofőnknek.
Osztályfőnökünk volt ugyan valaha,
De én nem éreztem soha, hogy ő volna
A főnökük.
Még ha az is lett volna, az osztály
Nem hagyta volna vezetni magát
Általa.
Azóta persze már iskolaigazgató lett,
Egy tanár, kit a hatalom szárnyára vett,
Felrepített.
Az osztályunkról csak néhány video maradt,
Kirándulásokon, klubdélutánokon vett fel maga
Saját kezével.
Lassan lejár a videókazetták élettartama,
A színek megfakulnak, nem sokáig lesznek
használhatóak.
Lassan nekünk is letelik az időnk,
Együtt megyünk tönkre a kazettákkal,
S ők velünk.