Ez a nap mindenkihez eljön,
Mikor mindent elnyel egy felhő.
Az élet szépsége nem látható,
A madarak füttye nem hallható.

Van, akinek meghal a gyereke,
Másnak a vonat a lábát vágja le,
Lebénul a test egy rossz eséstől,
Lucskosak leszünk másnak vérétől.

Elmegy a baba egy fertőzés miatt,
A család otthonát viszi az áradat.
Tűz tombol és mindent felemészt,
Egy élet munkája a füstbe vész.

Kinek szerencséje van, annak ez
Nem ennyire véres és drámai,
Egyszerűen csak valami miatt
Odalettek az álmai, vágyai.

Lehet, hogy csak kirúgták
Élete legjobb munkájából,
Vagy szívszerelme jelenti be,
Hogy terhes lett - mástól.

Ez a nap mindenkihez eljön,
Mikor mindent elnyel egy felhő.
Az élet szépsége nem látható,
Az Isten szava sem hallható.

Amikor eljön ez a bizonyos nap,
Az agyad szinte leáll, öntudatlan.
Nem érdekel a környezet, mások,
Élettelen szemeid nézik a világot.

Fékező autók, kiabált sziktokszók
Követnek utadon, az indulat hajszol
Vagy a mindent feladó beletörődés,
Amikor mindegy mi jön, kenyér vagy kés.

A megszokott értékrended fejére áll,
Nem számít jó, rossz, gyerek, család.
Fekete nap üvölt feléd az égen,
Szellemek vágnak csákányt fejedbe.

Ez a nap mindenkihez eljön,
Mikor mindent elnyel egy felhő.
Az élet szépsége nem látható,
A halál szava közelről hallható.

Sokan vagyunk itt Budapesten,
Majdnem kétmilliónyian.
Tizenéves korunkól halálunkig
Mndenkinek van legrosszabb napja.

Naponta több mint százan élik át
Ezt a 24 órás személyes tragédiát.
Ennyien vannak, kik köztünk járnak
őrülten rohanva, vagy meg-megállva.

Ne hajtson hát minket rögtön
A bosszú, az összezárt ököl,
Ha valaki nekünk jön az utcán,
Vagy összetöri kocsink oldalát.

Lehet, hogy ő csak egy a százból,
Ki a legrosszabbat kapta a mától.
Reméld, hogy a te napod túlélhető lesz,
S nem rokkansz bele teljesen mégsem.

Ez a nap mindenkihez eljön.