Izzik a homok, remeg a levegő,
Levegőért lihegve küzd a tüdő,
Sercegve ég a zsír a serpenyőben,
Lángos készül, gyere, vegyél belőle!

Itt van hát az igazi magyar bícs,
Mindentszabad strand! Igazi kincs!

Azok a fiatal lányok, akikre öröm nézni
Nincsenek itt, elmentek partyzni.
Maradtak azok, kik nem szalonképesek,
Az öregek, a csúnyák, a kisgyerekesek.

Itt van például a nem túl okos Döncike,
Most éppen félmaréknyi homokkal öblöget.
A szülei nevelése, meg is látszik rajta!
A kunyaszart játék után a vízbe hajítja.

Amott hűsöl az árnyékban egy nagymama,
Olyan, mint egy bikinis Michelin baba,
Óriási szalmakalap billeg kontyos fején,
Ha hazamegy egy gödör jelzi majd helyét.

Néhány pattanásos kamasz nyihog a vízben,
Fél szemükkel a napozó nőket vetkőztetik le,
Köröttük kavarog az iszap, sárga a víz, pezseg,
Fura módon vécére álló nap egyikük sem megy.

A kerítés mellett Sanyi bá fekszik, horkol,
Fölötte legyek sötét felhője gomolyog,
Jó idő jár mostanában a vén homeless-re,
Retkes testéről a koszt víz már nem oldja le.

Egy sörhasú apuka is tunyul a fa alatt,
A pia a hűtődobozban egy karnyújtásnyira,
Sportot olvas álmosan, bár nem tudni miért,
Testét aktív mozgás nem fárasztotta rég.

A büfékocsi kopott, rozsdás, pecsétes,
A légypapír a pult fölött lóg diszkréten.
A padlón mocsok, üres flakon, ételmaradék,
Szerencsére ebből nem lát semmit a jónép.

A virsli múlt heti, zöld, mászik, de oda se neki,
Az ecetes rongy a penészt szépen eltűnteti.
Holnap a hasmenést úgyis a vízre fogják majd,
Az ellenőr pénzét viszont ki kell termelni még ma.

Itt van hát az igazi magyar bícs,
Mindentszabad strand! Igazi kincs!