Legyen ez a nap különleges,
Képzeljük el, hogy üres Budapest.

Már az ébredés is szokatlanul csendes.
Nem szól fűnyíró, nem sikít a flex.
A galambok róják szokásos körüket,
Ez a prognam náluk nem maradhat el.

Pattanjunk hát kocsiba, irány a munka!

Jé, nincs autó és így dugó sem,
A jelzőtáblák nem érdekelnek,
Vadul száguldok át a városon
Direkt hajtok át minden piroson.

Az első kellemetlenség akkor ér,
Mikor egy közértbe reggeliért mennék,
Zárva van az is, meg minden üzlet,
Az automaták nagy napja most jött el.

Rájövök, hogy kár annyira sietni,
Ha nincs itt senki minek bemenni?
Minek dolgozzam, ha senki sem látja,
Menjünk fel inkább a budai várba.

Először a metróra gondoltam,
Mivel ellenőröknek nincs nyoma,
Sajnos a metróvezetők is eltűntek,
Üljünk hát ismét a kocsiba be.

Benzinre nem lesz egész biztos gondunk,
Benzinkút ezer, bárhol tankolhatunk,
Fizetni nem kell, nincs pénztáros sem,
Egy napra felfüggesztem a lelkiismeretet.

Megnéztük a Várat, a Citadelát,
A Parlamentet, a Bazilikát,
Benéztünk minden eldugott helyre,
Megtudtunk pár titkot, semmi érdekeset.

Nap végére elfáradtunk, hazamentünk,
Szokás szerint a tévé elé ültünk,
Műsor sem volt, így hát ágyba bújtunk,
A nagy csöndben gyorsan elaludtunk.