Rég megkopott emlékeim
Most halomban hevernek,
Kandallómban tűz ropog,
Bort kortyolva merengek.

Pingpongütő - emlékszem,
Régen sokat nyüstöltem,
Az ifjúsági szálló alatti
Fehérre festett teremben.

Fénykép a tűzpiros bringáról,
Ami Loretoban a társam volt.
A nagy utat nevetve kibírta,
Aztán egy ismeretlen ellopta.

Itt van hát ő is, a drága Bönye,
Ki szívemnek oly nagyon kedves,
Sok boldog percet szerzett nekem,
Cserébe megőrzöm emlékezetemben.

Ime, ez ő, a poros Philips,
Az orsósmagnók rendjéből,
Nem fog többé már zenélni,
Az nagy darálóban elenyészik.

Ismét egy fénykép kerül kezembe,
Rám mosolyog róla a régi kedves,
Hirtelen ellepnek érzések, vágyak,
Akkor a jövőmet még tőle vártam.

Narancs függőágyam, sokfelé jártál,
Sok hosszú nap után álomba ringattál,
Bálnának tó partján segítettél, pedig
"Az igazi rokker a motorján alszik!"

Fehér tollpihe egy kis üvegbe zárva,
"Ikarosz is így kezdte" a felirat rajta,
Egy újabb fájó emlék a régmúltból,
Egy újabb korty gyöngyöző boromból.

Kézbeveszem egyenként
Emlékeim népes seregét,
Mindennél értékesebbek,
Számomra igazi kincsek.

Ha én elmegyek, ők itt maradnak,
Egy nagy lelketlen szeméthalomban.
Életem romjai, építési hulladék,
Ami nekem minden, az másoknak sitt.