A sarokba téve, pokróccal lefedve,
Porral behintve, lassan elfeledve,
Gurulős bőröndöm régmúlt ereklyékkel.

Kereke nem forog, sarka kilyukadt,
Oldalán egymásra lóg a sok matrica,
Emlékek édes, kicsit dohos otthona.

Párizs, Champs-Élysées, Montmartre,
Harmonikaszó este a Szajna partján,
Abszint, szivarfüst, zajos lokál.
Bőröndömön csak egy név ma már.

Róma, Colosseum, Forum Romanum,
Ókori birodalom, mára már lehullt
Fényes csillaga, csak a rom maradt.
Neki is jutott egy tenyérnyi darab.

Kairó, Nílus, Piramis, hieroglifa,
Hangos, nyüzsgő, poros, gomolygó piac,
Bazár, édesség, fátyol, régiségek,
Misztikus ősi idők, fáraók öröksége.
Arany betűid virítanak bőröndöm szegletében.

Itt van még a többi, szakadt képecske,
Rió, Madrid, Moszkva, London, Velence,
Elnyűtt, kopott koffer, pecsétes fedele.
A régmúlt időket most lakat zárja le.