Ó, hatalmas sárkány,
Jöjj hát közénk,
Hisz emberhúst akarsz
És embervért!

Rettegünk tőled, mikor
Felettünk szállsz,
ELbújunk előled, ha
Tüzet okádsz.

Elraboltál sok szüzet,
királylányt.
Megöltél számos vitézt,
Daliát.

Hosszú farok, pikkelyes bőr,
denevérszárny,
Négy lábaddal mégsem ezen
A földön jársz.

Hosszú kígyó vagy tán,
Mint a kínai?
Vagy embertestű, többfejű,
mesebeli?

Három fejed van tán?
Vagy hét?
Gonosz vagy jóságos vagy?
Mindkét?

Emberszagot érzel, ha
hazamész?
Kincset őrzöl talán?
A magadét?

Úgy gondolom, nem létezel,
Magunkat látjuk csak benned.
Gonosz vagy, ha félünk tőled,
Jóságos, ha bízunk benned.

Ha nem lennél, hiányoznál.
Mesekönyvek lapjairól,
Ki nézne ránk vicsorogva?
Kit látnának gyermeki szemek
Sötét, sejtelmes sarkokban?

Sárkány koma, maradj velünk,
Éld el velünk rövid életünk.