Gyönyörű tűzvörös kalapján
Apró fehér pöttyek,
Szépsége színt hoz
E kies földi létbe.
Elbűvöl, varázsol,
Tekinteted vonzza,
Szenvedélyes színeivel
Szíved elrabolja.
Ám ha engedsz végül
E csodás csábításnak,
Görcsök közt ragad el
Keserves halálba.
Kínok közt fetrengsz,
Üvöltés szakad fel,
Préselt szemed sarkán
Vércsepp hull a földre.
A tökéletességet csak óvatosan,
Messziről csodáld.
Lehet, hogy nincs mögötte semmi,
De lehet, hogy egy szörny vár.