Kiírtjuk világunk
Minden csodáját,
Elefántot, halászsast,
Kékbálnát, fókát.
Megmérgezzük magunk körül
A földet, vizet és levegőt,
Pedig többségünknek
Így sincs mit ennünk.
Visszaút már nincs,
Túl messzire mentünk,
Csak remélhetjük, hogy
Ezért bocsánatot nyerünk.