Az utcán sietnek az elfoglalt emberek,
Mind ugyanolyan, fáradt és réveteg.
Egyforma ruhák, mobilok, életek,
Egyformán telnek az unalmas évek el.

Szürke kabátok, seszínű blézer,
Paszelszínbe ágyazott munkakényszer,
Férj, feleség, szeretők, gyerekek,
A vége ugyanaz, minden egyre megy.

Ám ha megismered egyenként, közelről,
Megváltozhat a véleményed az egyénről,
Mindenki egy más, eltérő történet,
Ugyanazt a  dolgot másként élték meg.

Ugyanaz az iskola de eltér az emlék,
Szerelem, bukás, hideg verejték,
Barátok, irigység, éjjeli rémálom,
Abortusz, bönye, féltékenység, mámor.

Ugyanúgy család, de mégis minden más,
Céda a feleség, a férj meg piás,
Érdekből, pénzért vett boldogság,
Szerelemből pokollá vált valóság.

Egy szó csak: lakás, de ezer a forma,
Lakópark, panel vagy polgári éra,
Penészfolt vagy stukkó a mennyezeten,
Börtöncella vagy meleg kuckó is lehet.

Az utcán sietnek az elfoglalt emberek,
Mindegyikük más titkot rejteget,
Ezernyi lélek és ezernyi világ,
Felfedezésük csak terajtad áll.