Böffent a jámbor állat,
Lehajol, kicsurran nyála,
Nyelvével körbekanyarítja
Falatnyi fűcsomóját, majd
Letépi és lassan rágva
Mélán bámul a világra.

Nem siet, nem hajtja tatár,
Pányváján körbe-körbe jár,
Néha elbődül, ha úgy akarja,
Legyek serege zaklatja csak.
Nem tud ellenük tenni semmit,
Falkával néha feléjük legyint.

A pásztor alkalmazkodik hozzá,
Árnyékban fekszik és szunyókál,
Szája sarkában fűszálat rágcsál,
Néha el-elszív egy cigarettát,
Lábát keresztbe, karját feje alá teszi,
Tollas kalapját szemére veszi.

Verebek zörögnek a bokorban,
Harangzúgás hallik a távolban,
Nemsokára itt az estebéd ideje.
A tehén is érzi, lassan menni kell,
Otthon iszik még pár vödörrel,
Ezzel búcsúzik a naptól el.
A pásztor is lehűti magát sörrel,
Hosszú egy nap volt, megérdemelte.