Pörög az idő körbe és körbe,
Minden megtörténik ismét, örökre,
Szerelmek, háborúk, születés, halál,
Újra és újra ugyanazt éljük át.

Talán tanulunk belőle valamit,
Talán nem folyik hiába annyi
Édes vér és sós könny a homokba,
Talán megéri néha, nyomokban.

Megkopik, ledől, majd ismét felépül,
Szobor talapzatra új szobor kerül,
Egyre magasabb épül a toronyból,
Egyre távolabb a biztos talajtól.

Mikor, hol lesz a vége, ki tudja?
Szemünket lehunyva ugrunk a pokolba,
Belezuhanunk az idő örvényébe,
Megkezdjük ismét újabb körünket.

Pörög az idő körbe és körbe,
Túl nagy a mindenség, nem vesz téged észre,
Akármit csinálhatsz, jót vagy rosszat,
Nem számít semmi, az idő fogja vagy.