Nem hagyom, hogy magába nyeljenek
Hétköznapok kiürült csontvázai,
Szétrágva kiköpjenek tébolyult
Álmok lerágott foszlányai.
Nem hagyom, hogy bárgyú bohócok
Béna röhögése elvegye kedvem
Az élet bűzének szaglásától,
S szívjam a vegytiszta levegőt helyette.
Nem hagyom, hogy eltékozoljam
Kölcsönbe kapott, viseltes lelkem
Eddig halomba összehordott
Mába nem illeszkedő illúzióit.
Nem hagyom, hogy hazug pótszerek
Kiszakítsanak az idő szövevényéből
És lassú rothadással felemésszenek,
Eltorzítva magától porladó testem.