Útra kelünk. Siklunk az Őszbe,
Lassan, óvatosan, körülnézve,
Két szarvacska-szemű csiga-lány.
Új kószái vannak a Nyárnak,
Csillog a sok nyálka-pászma,
Dúlnak a szarvacska-csaták.
Csúszunk a Nyárból, hátunkon házunk,
Valahol az Őszben mégis megállunk,
Felágaskodva, egymásba omlunk.
Ez volt hát az utolsó siklás,
Hallod a végső gumi surranást
És a nyálkacsíkok véget érnek.