Fekete betűk egy fehér lapon,
Felszántott barázdák a havon,
Frissen hantolt sírhalom.

Neve felbukkan az emlékek mélyén,
De arcot már nem tudok tenni mellé,
Már elfelejtettem rég.

Most, hogy ő elment, elvitt belőlem
A másik oldalra egy kis darabot,
Persze nem nagyot.

Magával vitte és nem hozza vissza,
Múltam darabjával eltűnt a sírban,
Lényem egy részével.

Nem volt nagy, tudom, de sokan vannak,
Kik részeket visznek belőlem magukkal,
Egyre többen, többen.

És elfogyok végül, nem lesz több részem,
Amit a sokak magukkal vihetnek,
Eltűnök végül.

Eltűnök, elmúlok részenként egyre,
Óráról napra, hónapról évre
Egyre csak fogyok.

Innen elfogyok, de amott megnövök
Az átvitt apró ki darabjaimból,
Mit mások vittek át.

Megnövök végül, átkerülök végül
Teljesen oda, a másik oldalra
Részekből egésszé.