Hosszú szőke hajú királykisasszonyként,
Egy gyönyörű vár legmagasabb tornyában élsz,
Nap mint nap új, színes selyemruhába bújsz,
Lantod pengeted, hímzel, ablakodban gerle búg,
Hercegek, lovagok sorra lábad elé borulnak,
Elejtett keszkenődért nyomban megvívnak,
Míg végül a legdaliásabbnak adod kezet,
Hetedhét országra szóló lakodalom és - világbéke.

Álmok, miket babáddal játszottál,
Álmok, mikre nem is emlékszel tán.

Kockahasú dzsigoló nyitott kabrióval,
Vörös szőnyeg, pezsgő, kaviár a tálban,
Kastély, baldahin rózsaszín függönnyel,
A kék szalonra festett képmásod néz le,
Gyémánt gyűrű, diadém, igazgyöngy nyakék,
Yacht a tengeren, ház Capri szigetén,
Operabál, árverések, személyi edző,
Szilikonmell, botox, latin szerető.

Álmok, miket fiatalként álmodtál,
Álmok, mikre nem is emlékszel tán.

Nem baj, ha csúnya, legyen dolgos, rendes,
A pénz haza vigye, ne kurvákra költse,
Csak ritkán igyon és ne üssön nagyot,
Ne üvöltözzön mindennap a gangon,
Tűrje a gyereket, néha vegye ölbe,
Születésnapodról se feledkezzen meg,
Feküdjön melletted, halljad ahogy horkol,
Ne legyél egyedül, sírásra ne adjon okot.

Álmaid mára valósággá váltak,
Igaz, hogy nem abban a formában
Ahogy eredetileg szeretted volna,
Itt vannak, a realitás tengerébe dobva.