Gyermek talpakon tipegve
Vázát ha vétlen verted le
Azt mondtad: Nem én voltam!
Hiába látták mögötted állva,
Nem törődtél bizonyítékkal,
Nem én voltam! - ordítottad.

S mikor a Donald rágót
Összerágtad jó puhára,
Majd beledobtad Rita hajába
És ő sírva rohant a tanáriba
Otthon két füles után is
Csak azt modtad: Nem én voltam!

S mikor a laborszekrényeket
Szünetben ripityára törted,
És egy tanár rajtakapott
Épp egy ugrás közben
A földről is azt ismételted:
Higgye el, nem én voltam!

És egyszer csak eljött az a nap,
Amikor magad bűnösnek vallottad,
Kihúztad magad, szinte büszkén,
Odavetetted dacosan: Én voltam!

Rájöttél végre, a vallomással
A vétked egy részét leráztad,
Ezzel mások és magad szemében
Nem csökkentél, sőt megnőttél.

Felnőtté váltál, büszke tartással,
Bűneid, tetteid magadra vállalva,
Lehet, hogy hibázol, de tanulsz belőle,
Következményeit válladon cipelve.