Fájón villan a fény szemedbe,
Tüdődbe hideg levegő robban,
Üvöltő zajok siketítenek,
Kékítőn maró jeges szélroham,
Foltok, hangok, érintések,
Vadonatúj élmények és érzések.
Ne félj, nem vagy egyedül,
Vigyázó szemek óvnak, védenek.

Lázadsz, dacolsz, haragszol,
Szavaid vágnak, roncsolnak,
Kíméletlen szembeszállsz
Apáddal, anyáddal, barátokkal.
Letéped magadról sártól nedves
Gyökereid, foggal körömmel
Marcangolod szabaddá magad,
De belül üvöltesz a magánytól.
Ne félj, nem vagy egyedül,
Vigyázó szemek vesznek körül.

Fásult szemekkel vakon nézed utad,
Pillantásod többé már nem kutat,
Forradások kígyóznak kérges lelkeden,
Vérfoltok, nyöszörgő gennyes kelések,
Borzalmak villannak éjszakák
Sötétjében álmok gyanánt koponyád
Belső, vakító sötét felére.
Ne félj, nem vagy egyedül,
Vigyázó szemek vesznek még körül.

A fény lassan elhalványul,
Tüdőd rekedten, küszködve fujtat,
Szíved dobbanásád hallod
Már csak a fakult világból,
Vacogsz a meleg pokróc alatt,
Minden ugyanaz, megdermedt,
Egy fényképet markol kihülő kezed.
Ne félj, nem a semmibe veszel,
Várnak rád a vigyázó szemek.