Valószerűtlen, idegen színek kavarognak,
Forognak a feltámadt, forró szélben.
Fenn mélykék felhők haragos vágtája
Feszült várakozást szór a levegőbe.
A lenyugvó nap rőt színnel borít be
Fákat, bokrokat, házakat - mindent.

Fantasy birodalom születik, az árnyékok éle
Szétvágja a valóság foszló, máló szőttesét,
A világ megáll egy percre, az elekromosság
Az idegeket borzolja lágyan, a feszültség
Minden élőt figyelemre, némaságra kényszerít.

Valami történni fog! Bármelyik pillanat
Felszakíthatja a vásznat és láthatóvá
Válhat a Mozgató, ki maga képére Teremtett
Mindenkit, mégsem láthatja meg őt senki.

Nyúlnak a vánszorgó percek,
A fűszálak kiegyenesedve,
A falevelek megdermedve,
A madarak elnémulva.

Várunk.

A villám hirtelen csapott le, szétzúzva
A százéves tölgy erőtől duzzadó ágait.
A villanófényben áttetsző lett a csönd,
Majd tombolni kezdett vihar, teljes erővel
Tépve elevent és holtat. Az esőcseppek
Sörétként tarolták le a rétet. Őrült
Keringő dervisek módjára kavargott a szélben
Az elmúlt évek széttépett korhadéka.

Egy fertályóra múlva már megint csend lett,
Az eső elállt, a szellő finoman simogatja
A meggyötört lombokat, már csak a tócsákban
Tükröződő szivárvány engesztelő ajándéka
Emlékeztet az emlékek közé vésett percekre.