A múlt árnyai figyelnek csendben,
Szemük villan csak a sötétben,
Lesik mozdulatod, várják az alkalmat
Mikor figyelmed egy kicsit ellankad.
Mögéd osonnak gyorsan, némán,
Befogják szemed, füledbe súgják
Régmult idők elfeledett hangjait,
Egyszervolt emlékek foszlányait.
Nem tudhatod, jót-e vagy rosszat,
Az emlékek közt nem válogathatsz,
Lehet, hogy elrabolják nevetésed,
Lehet, hogy felvidítják az estédet.