Van, mikor a csendet vágyom
Hallani és nézni a semmit,
Kövön ülve nemlétbe merülni,
Levélként szellővel repülni.

Van, mikor metált üvöltetek,
Néhány perc és kitisztul fejem,
Megcsapolom az energiáját
Feltöltve vele magam akkuját.

Van, mikor szerelem kell
Lágy simogatás, összebújás,
Egy kis ágyban heverés
Megpihenve egymás karján.

Van, mikor vad szexre vágyom,
Rést keresni csak a ruhákon,
Alájussak minél gyorsabban
Nincs idő becéző szavakra.

Van, mikor kitör belőlem
Egy vers néhány sora,
Nem tudom visszatartani,
Magától kerül papírra.

Van, mikor kín a versírás,
Hosszan bámulom a monitort,
Kényszerrím és megszokás
Présel ki belőlem pár sort.

És hogy ez az egész
Még bonyolultabb legyen,
Metállal szaggatva a csendet
Kényszer szüli ezt a verset.