Voltam én már egyiptomi mester,
Ki reggelente a piramisnál kelt fel,
Követ faragtam egész életemben,
Míg végül egy betegség leterített.

Voltam én már katona, Omahából,
Ott harcoltam a partraszálláskor,
Csak kettőt léptem és elnyelt a víz,
Egy golyó és a hátizsák a mélybe vitt.

Voltam én már kislány Angliában,
Gyerekkoromban sokat babáztam,
Soknak segítettem gyógynövényeimmel,
Hálából később máglyán égettek el.

És most itt állok újra a kérdéssel,
Ki legyek én a következő életben?
Hol szülessek meg térben és időben,
Milyen kaland álljon most előttem?

Meghatározhatok minden paramétert,
Én vagyok az isten a virtuális létben,
Beállíthatok észt, gazdagságot,
Hitet, bőrszínt, fogyatékosságot.

Születhetek jászolban vagy űrben,
Szerethetek férfiakat, nőket,
Lehetek aljas, buta vagy bölcs,
Hazaáruló vagy megmentő hős.

Bárki lehetek, csak rajtam múlik
Mit tudok ezután ebből kihozni,
A cél, hogy jól szórakozzam,
Az öröklétem kicsit felkavarjam.

Persze úgy jó, ha játékosom sorsát
Elmúlt életeim nem befolyásolják,
Minden fordulót tiszta lappal kezdek,
Csak semmi emlék, mindent elfelejtek.

Mikor majd a játék élet végén
Kinyílik újra szimulátor fülkém,
Ismét eszembe jut majd minden,
Értelmet nyernek az értelmetlenségek.

Még hogy nincs igazság, még hogy nincs isten?!
Minden attól függ csak, hogy honnan nézed.
Igenis van helye itt jónak és rossznak,
Egy újabb színfolt a kaleidoszkópban.

Voltam már torokgyíkban meghalt kisfiú,
Gázkamrában elégetett hithű öreg zsidó,
Voltam már csavargó, aludtam parkban,
Boldogan éltem, míg meg nem haltam.

"Szimuláció indítása. Biztosan elindítsam?"