A kalauz az első, akit meglátok,
Peronon állva, tárcsát himbálón,
Szigorú szemével szúrósan terelget,
Felszállok gyorsan sípszóval körítve.

Szűk a folyosó, a fülkék tárva-nyitva,
Fasírtszag terjeng, persze: lassan dél van,
Helyet keresek hát én is a vonatban,
Csak akad egy hely megfáradt magamnak.

Diákok lakják be az első pár fülkét,
Hangos madárcsapat, talán seregély,
Kiabálás, gúnyos röhögés, sikkantás,
Ezek szerint van velük néhány lány.

Később jönnek a családias fülkék,
Papa-mama-gyerekek, fényes bőr ülés,
Újság, politika, nagymama, horgolás,
Sporthírek, sör szisszen, sarokból horkolás.

Itt egy fülke üres helyekkel,
Néhány bolonddal, nekem épp megteszi,
Utazom végre az ülésen ülve,
Robogjunk együtt, ne zavarj reggelig.