Nincs több erény, ha eltűnik a bűn,
Elmúlik a szenvedély az indulat nélkül,
A hegycsúcsról csak lefelé lehet menni,
Nincs miért élni, ha nincs miért meghalni.

Mit ér a jóság, ha nincs már gonoszság?
A szenvedés adja az élet sava-borsát,
A fájdalom azt jelzi, hogy még élsz,
A rossz dolgok nélkül semmit sem érsz.

Attól igazán jóleső a jutalom íze,
Ha ott érzed benne a sós verejtéket!
Akkor örülsz igazán a meleg napfénynek,
Ha érzed mögötted a nyirkos sötétséget.

A rossz dolgok hajtanak, űznek előre,
A jobb illó képe kell elénk reménynek,
Mit szamár elé lógatott szénacsomó,
Ez ösztönzi őt jobban, mint az ostor.

Nincs aranykor, ha nincs sötétség kora,
Csak viszonyítva létezik a csoda,
Hol lenne mostanra a kereszténység
Ha nem lett volna az a megfeszítés?

Igyál hát jó bort, csettints a nyelveddel,
Emlékezz a múltkori ecetes lőrére,
Lásd meg a szépet a sok csúnya közt,
Éljen a rossz, éljen Júdás, a hős!