Van egy kis világom
Itt a nagy világon,
Ahol napjaimat
Körbe-körbe járom,
Aminek ismerem már
Minden szegletét,
Ahonnan kitörni
Nem is szeretnék.

Ott az a hupli
A csatornafedéllel,
A kutyás néni épp
A járdát söpri fel,
A sárga BMW megint
Tócsa mellé parkolt,
Ébresztőórám sípol
Háromnegyed hatkor.

Tudom, hogy vannak
Máshol remek helyek,
Piramisok, szigetek,
Hósapkás kék hegyek,
Lazaccal teli folyók,
Középkori negyedek,
De épp azért szeretem
Mert elérhetetlenek.

Felülhetnék, tudom,
Vonatra, repülőre,
Elvinne engem oda
Napokba se telne,
Lábnyomomat hagyhatnám
Előttük a porban.
Valósággá válnának
A csodáik nyomban.

Ám amikor eltelne
Az az első pillanat,
Meglátnám a repedést,
A koszos falakat,
Meglátnám a huplit
A csatornafedéllel,
Ugyanazt, mint otthon,
Csak idegen betűkkel.

Egy másik nénit
Egy másik kutyával,
Egy másik járdát
Másik pocsolyával,
Egy másik reggelt
Éresztőórával,
Egy másik életet
Ott, a csodában.

Van egy kis világom
Itt a nagy világon,
Ahol napjaimat
Körbe-körbe járom,
Aminek ismerem már
Minden szegletét,
Ahonnan kitörni
Csak néha szeretnék.