Már nem kapom el röptében a leeső kanalat,
Nem akarom színesre festeni a hófehér falakat,
Nem a vízbe zavar a meleg, hanem az árnyékba,
Nem akarok nekivágni az ismeretlen világnak.
Öregszem.
Bölcsnek érzem magam, nem pedig okosnak,
Az emlékekbe merülök nem a fantáziába,
A csendet választom ha csak tehetem,
Korlátokat látok a végtelen helyett.
Öregszem.
Csendesen szemlélődök nem pedig cselekszem,
Éjjel sokáig számolom a vánszorgó perceket,
Egyre rövidebb az út ami még előttem áll,
Nem kezdeném újra el ha megválaszthatnám.
Rímfaragó
Kanda Loló Babérköszörűs Alkotókör Rímfaragó Műhelye
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
