Zeti vagyok, egy valódi yeti,
Egy elírásnak köszönhetem nevem,
Én vagyok az akitől féltheti
A rengetegben a kóborló ebet!

Magányosan élek az erdő mélyén,
Csak ritkán láthatsz engemet,
S ha néha szomorúság tör rám
Akkor hallhatod csak énekem.

Ez a dal nem szép,
Ez a dal nem jó,
Ez nem Zeti dal!

Az én dalom keserű, szomorú,
A világról szól, ahogy látom,
Néma hegyekről, csobogó patakról,
Örökös keresésről, bújkálásról.

Az én dalom érzésekkel tele,
Szerelemmel telt versszakok ölelnek
Magadhoz, lelked húrjait pengetem,
Egy virágban a békét meglelem.

Ez a dal nem szép,
Ez a dal nem jó,
Ez nem Zeti dal!

Az én dalom nem lesz sláger,
Nem lesz csengőhang sem belőle,
Rádióban nem fogják játszani,
Csak magamnak éneklem az erdőben.

Ez a dal nem szép,
Ez a dal nem jó,
Ez nem Zeti dal!