Néha mintha látnám
Szemem sarkában,
Meglibben a függöny
A bezárt szobában.

Egy eltűnt sóhaj,
Egy kihunyt emlék,
Félbeszakadt mozdulat
Ébreszti fel ismét,

Tétován megállok
A szoba közepén,
Igen, igen, tényleg,
Hát emlékszem még!

Élesek az árnyékok,
Millió fénysugár,
Tán július volt?
Vasárnap délután?

A rádió recseg, te
Bosszúsan tekered
Gombját, bűvölöd
Kis piros mutatóját.

A pulton könyökölsz,
Fakanál kezedben,
Vöröslő szaft gyűlik
Tócsában melletted,

De nem veszed észre,
Homlokod ráncolod,
Ahogy a rádió gombját
Dühösen forgatod.

Szlovák nyelvű hablaty,
Hírek, komolyzene,
Sportközvetítés, taps,
Csak ezzel van tele.

És csak forgatod,
Gyönyörűn, dühösen,
Szikráznak a fények,
Hajadon áttűznek.

És én téged nézlek,
Ízlelem  emléked,
Mint drága bort,
Pohárba kitöltve.