Tudom, hogy van a márványban valami,
Ott mocorog és nem hagy nyugodni,
Segítségem kéri, szabadulni akar,
Napfényre vágyik, élni ugye szabad?
Fogom a vésőt és a kalapácsot,
Körbenézem többször, majd nekiállok,
Szabadságot adok valaminek,
Nehéz ütésekkel, verejtékeimmel.
Érzem, hogy lazul a szorítás,
Ahogy lassan enged a márvány,
Előlép belőle egy hófehér csoda,
Álmaim szikrázó sörényű lova.