Az úgy volt, biztos úr,
Hogy megmarad egy csomó kő,
Olyan jófajta, színes és mű,
Amilyet legjobban vesznek,
Amiket legjobban keresnek.

Mit tehettem volna, mondja,
Meg voltam kicsit szorulva,
Így hát segítettem magamon
Hogy megsegítsen az Isten is,
És jól járjon az állam is.

Mert ugye én fizetek adót,
Igazán jó adóalany vagyok
Átkozom is magukat miatta
Persze nem mindig, csak néha,
Csak mikor eszembe jut.

Nos, hogy szavam ne feledjem,
Ott áltam ezzel a sok kővel
És nem halt meg épp senki,
Be kellett hát avatkozni,
Hát meglöktem a sors szekerét.

Csináltam néhány új kuncsaftot,
Felpörgettem saját gazdaságom,
És engedményt is adtam nekik,
Hálásak voltak érte, ugye érti,
Vígasztaltam, ahogy csak tudtam.

Mert hát én szeretem a munkámat,
Biztos úr kérem, maga is látja,
Üres most az udvar, nincs több kő,
Az új szállítmányt már megrendeltem,
Beindult az üzlet, hála Istennek.