Üresen tévelygő tekintet,
Rég elmúlt belőle az ihlet,
Ezt látom, ha tükörbe nézek,
Mélyemben eltemetett versek.
Nem akarom őket megszülni,
Nem hagyják magukat temetni
Mégsem, kikaparják magukat,
Agyamba hegeket karmolnak.
Parazitaként felzabálnak,
Csak szülőszobának használnak,
S ha már kibújtak belőlem
Eltűnnek és vissza sem néznek!