Van, akinek a sikátor jut,
Patkányok, rothadó krumplihéj,
Szeme mindig a homályban motoz,
Összerezzensz, ha hozzád ér,
Avas szagú mocskos kabátja,
Nyár derekán is magán hordja,
Nem tehet mást, otthona nincs,
Néhány rongy csak minden vagyona.

Van, ki a földszinten lakik,
Néha mosolyog, nem panaszkodik,
Reggel munkába indul kábán,
Estére már alig áll lábán,
Csak hétvégén néz ki az ablakon,
Akkor is eltakar mindent a szmog,
Hónapokon át várja szabadságát,
Hiden sör iszik a Balaton partján.

Van, aki ott lakik, legfelül,
Ahol süt a nap, az ég mindig derült,
Felhőket lát csak ablaka alatt,
Eltakarják a lent maradtakat,
Dolgoznia nem kell örökölt jogon,
Nem tudja milyenek a pénztelen napok,
A csúcson van és ezt ő jól tudja,