Szar dolog előre látni a jövőt,
A mindenképpen bekövetkezőt,
És csak várni, míg elér a vég,
Mit biztosan tudtál réges rég.
Szomorú volt persze, mi lett volna?
Hisz tudta, hogy egyszer eljön érte
Az az ember a sötét kalapjával,
Köpönyegével, az éles fejszével.
Én nekifog majd lassan, komótosan,
Markába köp, után eldörzsöli,
Beledőlve minden csapásába,
Fél szemével a lombot fürkészi.
E kép nyomasztja egész életében,
Nem tud soha megszabadulni tőle,
Szomorú, ahogy a tóparton ül.
Száz éveken át a halálra készül.
Rímfaragó
Kanda Loló Babérköszörűs Alkotókör Rímfaragó Műhelye
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
