779. Csend élet

2015.06.02. 22:14

Ahogy megcsörren a kulcs a zárban
Felélénkül a lakás,
Fészkelődik az asztal, a szék,
A papucs készen áll,
Amint belépek lábamhoz törleszkedik,
A szekrényajtó magától kinyílik,
A vállfa besimul a kabát ujjába,
Előre süpped a kanapé, melegszik,
Bekapcsol a tévé, a híradóra vált,
Látszik, egész nap csak erre várt.

Látszólag egyedül vagyok itt
Az üres lakásban, figyel a csend,
Körülvesznek a tárgyak némán,
Áhítattal lesnek engem, a gazdát,
Közelebb húzódnak, egy kicsit nyújtóznak,
Hogy őt, igen őt is vegyem végre észre,
Úgy mint tegnap, vagy a múlt héten,
Élvezzük, tudjuk egymás társaságát,
Aki nélkül halottak lennének,
Kihűlve, némán hevernének.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0

neagle

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása