Éppen kész voltam mindennel,
Negyedórát súroltam előtte,
Amikor elgurult és beleesett,
Szétfröccsent, mindent beterített.

Elhűlve néztem az eredményt,
Kezdhettem mindent elölről,
Éreztem, ahogy az indulat
Az agyam mélyéről előtör.

Megpróbáltam Visszatartani,
Visszazárni őt a  helyére,
De késő volt már, túl késő,
Átszakadt a gát, a végső.

Egy ajtó lett az áldozat,
Széthasadt egyetlen ütéstől,
Pár csepp vér a szegélyén,
Visszanyertem tőle a békém.

Ott álltam, előttem a törött ajtó,
Megtörtént, nincs már mit tenni,
Hogy hozom most mindezt helyre?
Az egészet ki kell cserélnem?

Ekkor jött az ötlet hirtelen,
Keretet tettem szépen köré,
A seb régi, de más a hatás,
Nem sima törés, műalkotás!