Élményeim halmozom egyre,
Gyűjtöm őket, de semmi értelme,
Ha véget ér a film, kifut a szalag,
Velem együtt ők is semmivé foszlanak.
Tűnő lábnyomok a tengerparton,
Fatörzsbe vésett monogramok,
Csak engem érdekel, általam létezik,
Lelkem a semmibe kapaszkodik.
Tűnik az élet, mint a bukó nap,
Néhány perc és ennyi sem marad,
Magába szív a végtelen sötét,
Csillagaim fénye beborít.