Egy kis festék a rozsda tetejére,
Pár évig így talán még jó lesz,
Frissül a szín, az alap megmarad,
Fogd az ecsetet, ne félj, nem harap!
Újabb évek, újabb réteg festék,
Rücskössé válik lassan a felület,
Lassan eltűnik az alap legbelül,
Helyére maréknyi rozsdapor kerül.
Jobb, ha csak fested újra és újra,
Ne kapard meg, ne légy kíváncsi,
Nem tudod mit találsz majd alatta,
Schrödinger macskái kaparnak.