Az én karrierem már régóta tart,
Itt egy kis törés, ott egy kanyar,
De valahogy mégiscsak előre jutok,
Haladok, haladok, bár célom nem tudom.
Első volt a szükség, a létezés igénye,
Fedél fejem fölé, étel a bendőmbe,
S egy kis plussz, a színesebb napokért,
A távoli idők délibábjaiért.
Majd jött az elmélkedés a melegben,
Értelmet keresni a rövidke életben,
Eldöntöttem, a pénz nem érdekel,
Azt fogom csinálni, amit szeretek.
Ez a gondolat onnantól jelölte utam,
Az én karrierem e tőről fakad,
Nem címet, rangot, csak értelmet nyertem,
Hobbimnak élek így a munkahelyen.
Rímfaragó
Kanda Loló Babérköszörűs Alkotókör Rímfaragó Műhelye
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
