Akkor most a jobb szárny támadjon!

Int a kéz, a királyi gyűrű megcsillan,
Hirnökök felugranak, elvágtatnak,
Majd habzó szájó lovaikról harsányan
Kiálják a parancsot a jobb szárnynak!

Csatarendbe állnak gyorsan a katonák,
Maradék kenyerük kendőbe csavarják,
Félre teszik az otthoni emlékeket,
Abbahagynak hirtelen sok történetet.

Feszültek, tudják páran itt maradnak,
Nem virrad meg nekik a reggel holnap,
Sokan lesznek bizony a sérültek is,
Istenben bíznak, hisz többjük úgy sincs.

Lépdelnek előre, fegyver a kezükben,
Már látják szemközt az ellent,
Toprongyosak mind, akárcsak ők,
Szintén királyi szavakra lépdelők.

Összecsapnak, kavargó örvényként
Szúr, vág, hullik, ordít mind,
De bűzük, zsivajuk túl messze,
Nem juthat el a gyűrű közelébe.