Árnyas levélfüggöny mögül
Kukucskáló fénykéklő ég,
Páracsepp gördül lassan alá
A poharam párás peremén,
Ülök a teraszon, a nyárban,
Talpig nyugodt boldogságban.
De persze ez nem igaz,
Elborítja a sok kacat,
Sok bizbasz és limlom,
Ide oda pakolom holmik,
Meg kellene tőlük szabadulni!
Talán majd a tavasz ereje
Felpezsdíti elégé véremet
És kicsomagolom azt belőle
Ami valahol benn van elrejtve,
Mert ott van, érzem, akarom,
Ha lesz erőm, kihámozom,
Azt az ideális teraszom!