Valahol Erdélyben bőven éjfél után,
Egy lepukkant, névtelen váróterem,
Félhomályban ingó, bóbiskoló fejek,
Pihenni vágyó nyughatatlan lelkek.
Világítás nincs, a kinti lámpa fénye
A falakra varázsol megannyi képet,
A félálomba merült álmos szemeknek
Ezek megelevenedő színes történetek.
Mindenki azt lát bennük, amit akar,
Lehet felvonulás a diadalív alatt,
Lehet dühödt levéltánc a viharban,
Vagy néma elmúlás a sivatagban.
Kiégett emberek, pislákoló fények,
Árnyékok a falon, ásító állkapcsok,
Távolról felhangzik a vonat füttye,
A csodát álmodók magukhoz térnek.