Először bohókás az a sok lila,
Ahogy rámköszön mindenhonnan,
Edényről, festményről, ruháról,
Csokrokba kötve házak faláról.
Sétálgató, beszélgető emberek,
Portékájuk áruló kézművesek,
Szappan illata tölti be a teret,
Amit csak a sültek illata überel.
Fesztivált rendeznek a növény
Jellemző színe és illata köré,
Miért pont ez ne lenne ünnep,
Ez kell a jelenkor emberének.
Legyünk együtt, mert az olyan jó,
Előkerülhet végre a selfi bot,
Posztoljuk, ahogy élvezzük egymást,
Milyen fantasztikus ez a társaság.
Nap végére beáll a teljes csömör,
A sok lilától már kiüt az övsömör,
Mutassatok végre valami sárgát,
Ide a vöröset, a kutyafáját!