Régen szerettem modellt építeni,
Repülőgépet, hajót, amit lehetett,
Összeragasztottam az alkatrészeket,
A leírás szerint lépésről lépésre.

Volt türelmem, de gyorsan haladtam,
Örültem, mikor végre összeraktam,
A festést kihagytam, jöhetett a matrica,
Mikor kész volt, kiraktam a polcra.

Utoljára egy nagy vitorlást kaptam,
Hófehér, nem a szokásos szürke,
Lenyűgözött a sok apró részlettel,
Árbóccal, vitorlával, kötélzettel.

Ma már másként kezdenék neki,
Lassan, óvatosan és festeném,
Tudom, így sem lenne olyan szép
Mint a sebtébe összerakott gép.

Hiába lenne abszolút jobb munka,
Hiába lenne benne sok munkaóra,
Nem lennék elégedett teljesen,
A hibáit látnám mindig benne.

Rádasásul még el sem készülne
Mert elöntene közben az ideg,
A kis bizbaszokat egyből elrontanám,
Majd az egészet a földhöz vágnám!