Pörgött a társaság,
Ötletvihar támadt,
Sziporkázott mindenki,
Szinte öröm volt nézni.
Kiabáltak, közbevágtak,
Mindenki csak érvelt,
Okosságok, marhaságok
Szálltak fel az égbe.
Csak figyeltem őket,
Némán a sarokból,
Úgy éreztem valamiért
Kilógok a sorból.
Nem jutott eszembe semmi,
Ötlettelen voltam,
Egy mondattal a figyelmet
Mégis magamra vontam.
Északi vasúti összekötő híd!!!
Sűrű, sötét csend lett,
Mindenki rám bámult,
Éreztem, lebénultak
Az információmtól.
Szinte hallottam a kerekek
Csikorgását agyukban,
Nem tehetem mást ekkor,
Szélesen elmosolyodtam.
Újraindult mindenki,
Beindult a szóvihar,
És bár már senki nem figyelt,
Én tovább mosolyogtam.