Menni kell, mert hí a haza,
A muszkák ellen vonulunk!
Legázoljuk, ki elén kerül,
Vissza sose fordulunk!

Hej, de szép a katona nóta,
Bajtársam jer, igyunk együtt!
Bőszen tapos csizmánk a hóba,
Súlyba vesszük fegyverünk!

Menni kell, mert ez a parancs,
Reggeltől estig csakis előre,
Sötét még, mikor elindulunk,
Néha állunk meg csak pihenőre.

Hideg a reggeli és az ebéd,
Vacsora csak a tűz körül,
Megfagy az emberben a gondolat,
S estig elő sem kerül.

Menni kell, mert figyelnek ránk,
Fegyverrel tele kezek,
Jobb, ha nem indulsz oldalra
Mert eltűnsz, semmibe veszel.

Fogyatkoznak a bajtársak,
Fel sem tűnik, csak este,
Mikor a tábortűz körül
Egyre kevesebben lesztek.

Menni kell, mert élni kell,
Aki megáll, az megfagy,
Nincs fegyvered, nincs ujjad,
Valahol az úton elhagytad.

Kapcába tekert lábad
Szűz havat tapos egyre,
S lassan megfagy belül
A remény is a szívedben.