És íme eljött a premier,
Hol a művész először
Szembesül a közönséggel.
Nagy az izgalom,
Érezhető a feszültség,
De már nyílik is az ajtó,
S feltárul a szentély!

Izgalmas, mozgalmas formák,
Meglepően friss színek,
Meghökkentő megoldások,
Fémbe és kőbe öntve,
Én szokatlan módon
Feltűnik valami műanyag,
Félénken megbújva, szinte
Szerényen a sarokban.

Érdekes és megragad
Ez az egyszerű alakzat,
Annyira mindennapi, mégis más,
Valami ott bent bújkál
És üzen nekem, megmutatja
Titkos, rejtett valóját.

Mélyvörös színe szinte
Vérré változtatja a vizet
Magában, hogy azzal lehessen
A bűnt, a padlót felmosni,
Mintegy a bűnt eltörölni
Vérrel és verejtékkel.

Szimbólumok, jelképek,
Rejtett utalások,
Mennyi mindent elárul
Erről a világról,
Olyan, mint egy vödör,
Benne felmosóval,
Mégis lenyűgöz végtelen
Mondanivalójával.

- Megyek már Gizi, megyek,
Csak felveszem a vödröt,
Itt hagytam a sarokban,
Még a cigi előtt!
Mi ez a csődület?
Na, engedjenek oda!
Adják már a vödrömet
Még sok dolgom volna!